A XIX. században, illetve az 1900-as évek elején a különbözõ egyesületekben, olvasókörökben már működtek kisebb kölcsönző könyvtárak. Az első ilyen kezdeményezés Sallay Pál református tanító nevéhez fűződik, aki 1848-ban alapította meg a Kétgarasos Olvasókört Bogárdon. Felhívását, népi olvasókörök szervezésére a Pesti Divatlapban tette közzé “Kétgarasos olvasókört a népnek” címmel. Könyvtárunk 1952. november 7-e óta áll az olvasók szolgálatára. Járási könyvtárként, a megyei könyvtár szakmai irányításával kezdte meg működését. Az állomány ekkor kb. 3000 kötetből állt, amelyet központi elosztás során kapott a könyvtár.

A Madarász József Városi Könyvtár Sárbogárd központjában, a Hősök tere 16. sz. alatt található. A könyvtári dokumentumok (könyv, diafilm, DVD) kölcsönzésén és helyben használatán túl több mint 100 féle folyóirat áll az érdeklődők rendelkezésére. Beiratkozott olvasóink  6 db számítógépet használhatnak internetezésre, nyomtatásra, szövegszerkesztésre. A több mint 61 ezer könyv, 2600 hangzó- és 3000 képdokumentumból álló, folyamatosan bûvülő gyûjteményünkkel – a felnõtt- és gyermekrészlegben – állunk használóink rendelkezésére.

A könyvtári tevékenységen kívül rendszeres kiállításokkal, irodalmi estekkel, könyvbemutatókkal, író-olvasó találkozókkal igyekszünk a város és környéke mûvelődni vágyó lakóinak igényeit kielégíteni.

Látogasson el hozzánk és érezze jól magát nálunk!

Madarász József

(Nemeskisfalud, 1814. augusztus 27. – Kispest, 1915. január 31.) 

A sárbogárdi városi könyvtár névadója, Madarász József, 1814-ben Nemeskisfaludon született. Ügyvéd, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő.
1848-ban az első népképviseleti országgyűlésen a sárkeresztúri választókerület képviselője lett. 80 évig a Fejér megyei Sárkeresztúr képviselője.
A Kossuth Lajos által szerkesztett Országgyűlési Tudósításokat másolta.
A szabadságharc alatt a képviselőség mellett az Egyenlőségi Társulat tagja, majd elnöke és szerkesztette a Népelem c. lapot. Mindvégig kitartott Kossuth és a szabadságharc ügye mellett.
A szabadságharc bukása után 1849-ben 9 évi várfogságra ítélték, amiből 7 évet Olmützben töltött le.
Szabadulása után Amerikába utazott, ahol felkereste Kossuthot és bátyját Madarász Lászlót.
Hazatérve bekapcsolódott a politikai életbe. Újból képviselő lett, több ízben a képviselőház korelnöki tisztét töltötte be.
Az 1848-as eszméket soha nem tagadta meg, azok szellemében élt és küzdött hosszú élete folyamán.
1915-ben, 101 éves korában halt meg Budapesten.